125 éves a londoni Tower Bridge

2019. július 09.

1894. június 30-án nyitották meg a Tower-hidat, a viktoriánus építészet és technológia mesterművét, amely ma már a brit főváros egyik jelképének számít.

Előzmények

A világkereskedelem egyik központjának számító Londonban a 18. század közepéig csak egyetlen híd, az épületekkel teli régi London Bridge ívelte át a Temzét. A lélekszám növekedésével, a város fejlődésével újabb hidak épültek, 1831-ben a London Bridge helyére is új, széles vízi átkelő került. Az új hidak azonban mind a London Bridge-től nyugatra épültek, mert ettől keletre a forgalmas kikötő terült el.

A század közepére Kelet-London is benépesült, lakói - közúti átkelő hiányában - csak óriási kerülővel jutottak át a folyó egyik partjáról a másikra. 1876-ban a városvezetés pályázatot írt ki egy új híd építésére, amely a közúti átkelés lehetővé tétele mellett a kereskedelemben létfontosságú nagyméretű vitorlás hajók közlekedését sem akadályozza.

Az építkezés

A beérkezett félszáz pályamű közül 1884 októberében választották ki a városi főépítész (s egyben a bíráló bizottság tagja), Horace Jones és John Wolfe Barry közös pályaművét. A Temze legalsó, a közelben lévő Towerről elnevezett hídjának építését 1886-ban kezdték el, az alapkövet a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király rakta le.

A London legkeletibb hídját megálmodó Jones 1887-ben meghalt, a munkát folytató George D. Stevenson a tervekben szereplő egyszerűbb téglahomlokzatot a környezetbe jobban illeszkedő, viktoriánus gótikus stílusúra cserélte. A csapóhíd mozgató szerkezetét William Armstrong alkotta meg.

Az 1,2 millió fontba kerülő építkezés nyolc éven át tartott, öt fővállalkozónak és heti 56 órás munkaidőben dolgozó 432 munkásnak köszönhető a "technikai diadal", "az angol nagyság új kifejeződése" - amint azt a walesi herceg a híd 1894. évi felavatásakor mondott beszédében büszkén hangoztatta. Az átkelő kiállta az idő próbáját, ma is működik, sőt a brit főváros egyik legismertebb jelképévé vált.

A híd látképe

A híd szerkezete

A kettős szerkezetű Tower Bridge teljes hossza 244 méter, a tornyok közötti csapóhidat rejtő ív 61 méteres, a két szélső függőhíd egyenként 82 méter hosszú. A folyómederbe ágyazott két pillér viseli a híd 11 ezer tonnás acélvázát, amelyet portlandi kővel és gránittal burkoltak. A híd tornyai az alapoktól közel 90, a víz felett 65 méter magasak, 42 méter magasságban két gyaloghíd köti össze őket. A gótikus jellegű tornyok (a régi London Bridge-hez hasonló) házakkal beépített hidakat idéznek, vörösesbarna kőtömegüket fehér ablakkeretek, erkélyek és tornyocskák díszítik.

A gyér forgalmú gyaloghidakat 1910-ben lezárták, mert rövid idő alatt az öngyilkosjelöltek, kéjnők és zsebesek birodalmává váltak, s a csomagokat cipelő gyalogosok egyébként sem akartak lépcsőzni, inkább megvárták a híd visszazáródását.

A középső nyílás egyenként 1000 tonnás felnyitható szárnyainak hidraulikus szerkezetét 1976-ig gőzgép mozgatta, akkor a berendezést elektromos meghajtású olajhidraulikára cserélték. A felnyitás - a bonyolult mechanizmus ellenére is - mindössze egy percig tartott. A maximálisan 86 fokos szögig emelkedő hídszárnyak nyitását mindig az áthaladó hajó méretéhez igazították, de ha az uralkodó hajózott el alatta, a hajó méretétől függetlenül teljesen kitárták.

Turistalátványosság

A csapóhíd biztonságos nyitására szigorúan ügyeltek, súlyos baleset nem is történt, de kisebb zavarokra azért akadt példa. 1952 decemberében egy emeletes busz éppen a híd közepén járt, amikor a szerkezet emelkedni kezdett, de a sofőr azonnal gyorsított, és átugratott a másik hídfélre.

Utasai könnyebb sérülésekkel megúszták, őt bátorságáért 10 (mai értéken 243) fonttal és egy szabadnappal jutalmazták, az üzemeltetők pedig szigorították a biztonsági szabályokat. 1997 májusában éppen egy, az áthaladásra pontos időben érkező hajónak nyitották fel a hidat, de ily módon - a biztonsági emberek legnagyobb döbbenetére - kettészakították a Tony Blair kormányfő társaságában "késve" érkező Bill Clinton amerikai elnök gépkocsikíséretét.

A folyami forgalom ma már a korábbinál kisebb, de még most is elsőbbséget élvez a közúti forgalommal szemben. Napjainkban a nagy hajóknak 24 órával korábban kell jelezniük áthaladási szándékukat. A turistalátványosságként is közkedvelt felnyitás időpontjairól a híd honlapján lehet tájékozódni, születésnapján ötször is felemelik, hogy átengedjék a kirándulóhajókat. A híd - 2000 óta számítógéppel vezérelt - felnyitása az áthaladó hajók számára ingyenes.

A Tower-híd továbbra is igen forgalmas közúti átkelő, naponta 40 ezren közlekednek rajta. Állagának megóvása miatt maximum 18 tonnás járművek, 32 km/órás sebességgel haladva vehetik igénybe, a szabálytalankodókat kamerarendszer segítségével szűrik ki.

Ma már jelképnek számít

A London szívében álló hidat 1982-ben műemlékké nyilvánították, kőtornyaiban kiállítás mutatja be történetét. Az újból megnyitott gyaloghidakról turisták gyönyörködhetnek a város panorámájában, és ha nincs tériszonyuk, üvegpadlón állva nézhetnek le a hídon áthaladó - szintén szimbolikus - piros double deckerekre, az emeletes buszokra.

A hidat, amelyet 1977-ben II. Erzsébet uralkodásának 25. évfordulója alkalmából piros-fehér-kék színűre festettek, 2008-2012 között négymillió fontos költséggel renoválták, új, kék-fehér színű ruhába öltöztették, s a 2012-es londoni olimpia idején hatalmas ötkarikás emblémával díszítették. 2016-ban kisebb karbantartáson is átesett.

A Tower Bridge felavatásának 125. évfordulójára kiállítással és rendezvényekkel készülnek, egyúttal megemlékeznek az egyik tervező, Horace Jones születésének 200. évfordulójáról is.

Forrás: MTI

Fotó: Wikipédia/Colin

Kommentek

Kommenteléshez be kell lépni.   , Regisztráció

Kapcsolódó cikkek

Impresszum Előfizetés Médiaajánlat Adatvédelem

Brand Content Kft. 2018 ©